Az ízületek tükörtesztje

Öcsém néhány éve arra kezdett el panaszkodni, hogy a jobb talpának a külső élén fáj egy pont.
Mivel ez egyre jobban zavarta, egyszer az utcán sétálva gondolt egyet és bement egy speciális
cipőket forgalmazó boltba, ahol ingyenesen bemérték egy műszerrel, hogy pontosan hol és
milyen erővel terheli a talpát.

A mérés eredménye igen érdekes lett. Kiderült, hogy a jobb lábán ahelyett, hogy rendesen a
sarkára és talppárnájára nehezedne a testsúlya, a test tömegének nagy részét a talpélére terheli.
Ott is természetesen oda, ahol a legjobban előjött a fájdalom. Mivel azonban a talpél nem arra
való, hogy a súlyunkat azon hordozzuk, természetesen egy idő után tiltakozni kezdett a
szervezete, amelyet fájdalommal jelzett.

A vizsgáló szakorvos azt mondta neki, ez azért van, mert az egyik lába hosszabb, mint a másik
és a jobb láb így egyenlíti ki a két láb hossza közti különbséget.

A megoldás az, hogy olyan talpbetét kell, ami kiegyenlíti a két láb közti különbséget, így a jobb
talp is teljes felületével illeszkedhet a talajra.

Öcsémnek azonban nem tetszett ez a magyarázat. Főként azért nem, mert 30 évig nem volt
egyik lába sem hosszabb a másiknál, arról sem volt tudomása, hogy egyik lába megnyúlt vagy
összement volna, akkor pedig mi okozhatta ezt az eltérést?

Mikor hazajött, elmondta a mérés eredményeit, nekem pedig egyből leesett a nyilvánvaló
magyarázat: nem a lába lett hosszabb, csak a csípője ferdült el. (Próbáld csak ki nyugodtan, akár
most is, hogy ha felhúzod a csípőd egyik oldalát, akkor a lábfejed automatikusan elcsavarodik,
hogy a talpéleden megtámaszkodva kiegyensúlyozza a tartásod.)

Öcsém mérnök ember, a végső okokat szereti látni, szóval a következő kérdése ez volt: no, de
mitől ferdült el a csípőm?

Ekkor már alaposabban megnéztem és látszott rajta, hogy van egy enyhe gerincferdülése. Mivel
napi 8 (vagy több) órát számítógép előtt dolgozik, a jobb keze az idő nagy részében az egéren
van. A bal keze pedig vagy a széke karfáján pihen, vagy néha felnyúl a billentyűzethez. Ennek a
féloldalas tartásnak köszönhetően az egyik válla magasabbra került a másiknál, és az idők
folyamán ez a tartás rögzült nála.

Azzal, hogy az egyik válla magasabban helyezkedett el, a testtartása úgy változott meg, hogy a
gerince kis mértékben elferdült. Az elferdült gerinc egyensúlyozására a csípő kimozdult vízszintes
helyzetéből, amitől a jobb lába „rövidebb” lett, mint a bal. Ezt a lábfeje úgy kompenzálta, hogy
elcsavarodott és a talpélével támasztotta ki magát. Ennek következtében a testsúlya a talpélére
nehezedett, amitől ott egy pontszerű fájdalom alakult ki.

Tipp: több más módszer mellett az egyik legkönnyebb és legkézenfekvőbb megoldás az volt,
hogy kb. hetente megcseréli az egerét az asztalán, így ugyanannyi ideig használja bal, mint jobb
kézzel és nem alakul ki aszimmetrikus tartás.

No, akkor nézzük, hogy ebből a történetből mik a legfontosabb tanulságok:

1. A testünket nem különálló részekként kell kezelnünk, hanem egybefüggő egészként. Ha
   tyúkszem nő egy lábujjunkra, akkor az egész testünk mozgása megváltozik. Ezért
   egyes ízületi fájdalmaknál érdemes kicsit eltávolodni az adott testrésztől és megnézni,
   kielemezni az adott ember testtartását is. Erre mindjárt írok egy módszert.
   
   Megjegyzés: Azoknak pedig, akik nem akarnak a kisebb fájdalmakkal foglalkozni,
   tudniuk kell, hogy pl. egy boka probléma kihatással lehet más ízületükre is, ha nem
   foglalkoznak vele (pl. térdre, csípőre, stb.). 
    
2. Mivel a testünk önmagában egy jól megszerkesztett egész, a legtöbb esetben a végső
   kiváltó ok valami külső behatás eredménye. Mindig próbáljuk meg felderíteni a végső
   kiváltó okokat, és ne elégedjünk meg a látszólagos indoklásokkal. Pl. miért fáj a talpam?
   Mert elfacsarodott a lábfejed. Miért csavarodott el? Mert rövidebb az egyik lábad a
   másiknál. Miért rövidebb? Mert kimozdult a csípőd. Miért mozdult ki? Mert ferde a
   gerinced. … stb. A legjobb kérdés ilyenkor mindig a: miért? 
    
3. Testünk alapvetően szimmetrikus. Egy egészséges felépítésű test alapvetően függőleges
   és vízszintes vonalak mentén rendeződik el. Ha valamelyik ízület megbontja ezt a
   szimmetriát (pl. ha az egyik vállunkat felhúzzuk), akkor az egész test elcsavarodik.
   
   Ebben az elcsavarodott testtartásban az ízületek nem a megfelelő módon terhelődnek,
   és aztán azon a ponton, amelyik a legkevésbé bírja ezt a kifacsart terhelést, ott fájdalom,
   kopás, ízületi probléma keletkezik.
   
   Ízületeink tökéletesen vannak felépítve. Ha rendesen tápláljuk őket (pl. nem engedjük
   elsavasodni szervezetünket) és rendes tartásban terheljük őket, akkor életünk végéig
   tökéletesen ki tudnak szolgálni minket. Erre vannak tervezve.
   
   Az ember kétlábú, a középvonalára tekintve szimmetrikus teremtmény (mint a kerékpár).
   Miért? Hogy mozgás közben megőrizhessük egyensúlyunkat.

Ha testünkben valahol kialakul valami testtartással kapcsolatos rendellenesség (lásd. például egy
felhúzott váll), akkor biztos, hogy annak a vége előbb-utóbb izom-, vagy ízületi probléma lesz. Ezért
fontos, hogy időről időre leellenőrizzük tartásunk.

De hogyan?

A legegyszerűbb módja, hogy odahaza leteszteljük, hogy minden porcikánk a helyén van-e, az
úgynevezett tükörteszt.

Álljunk szembe egy tükörrel, ahol teljes magasságunkban látszunk torzítás nélkül. Lehetőleg minél
kevesebb ruhában, hogy pontosan szemügyre tudjuk venni a testalkatunkat.

Ne húzzuk ki magunkat. Úgy álljunk, ahogy kényelmesen, normál hétköznapi módon állni szoktunk (ne
csapjuk be magunkat azzal, hogy csalunk a tükör kedvéért).

Figyeljük meg a következőket:

Elölről:

• Alapvetően szimmetrikus az alakunk (mint minden további esetben, itt sem milliméternyi
  eltéréseket keresünk, hanem szembetűnő változásokat)?
• Egy szintben van a két fülünk?
• Félrehajlik a fejünk? (Az orrunknak és a köldökünknek egy függőleges vonalba kell esnie.)
• Szintben vannak a vállaink?
• Egyforma távolságra van a két karunk a törzsünktől? Ha nem, akkor oldalra ferdül-e a törzsünk?
• Szintben vannak a medencecsontjaink?
• Előremutat a térdünk? Vagy a térd kifele vagy befele hajlik?
• A boka-térd-csípő egy vonalba esik?
• Ellenőrizzük a lábfejünket. Kifele vagy befele hajlik? Jó magas a lábboltozat vagy szétlapul?

Oldalról (itt kicsit trükközni kell, használjunk két tükröt, vagy kérjünk meg valakit, hogy segítsen):

• A fejünket egyenesen tartjuk? Nem hajlik előre vagy hátra?
• Egy vonalban van a vállunk a fülünkkel?
• Lapos a hasunk? A túl nagy pocak előrehúzhat bennünket, ami árt a testtartásnak és árt a hátnak.
• Látható a gerinc három görbülete? Az egészséges hátnak három görbülete van. A nyaknál előre-,
  a hátnál hátra-, az ágyéki részen szintén előre hajlik. A jó tartás lényegében ezeknek a görbületeknek
  a kiegyensúlyozottságát jelenti. A mellékelt ábra szemlélteti a helyes és helytelen tartás közti különbséget.

Mit tegyünk, ha bármiféle eltérést tapasztalunk?

Egyrészt próbáljunk rájönni, mi okozhatja az adott ízület elmozdulását. Ha nem jövünk rá magunktól,
akkor keressünk fel szakembereket.

Néhány jellemzően jó megoldás (ezeket most nem részletezem, mert nincs elegendő hely kifejteni
őket, majd egy másik bejegyzésben):

• tai chi,
• jóga,
• gyógytornák,
• masszőrök,
• csontkovácsok,
• pilates torna,
• stb.

További jó egészséget!

Üdvözlettel,